" Kiszolgáltatva hitetmnek hálatlan szavakkal szólok!
-Ande muro jilo kaly jag phabol-
és kitépem szívetekből az igazságot!"
Bari Károly
Romba dölt a "cigányváros"
Négy sarka sincsen már
Csendőrők jöttek, s tudd!
Elmúlt ezerkilencszáz!
Korán volt a századnak
Ez a gaz gorombaság...
Ötven roma család
És egy paraszt, lelt halált
a népírtásnál!
Hegedűjük eltörött,
Teknővájó szerszámok
Földbe törve, födkunyhók
lakrésze, lovakkal
széttöretve, s felsírt az erdő!
mi történik gyermekemmel
mi veri belsejét, ahol egyszerűek élnek
Mi történik, népeddel segíts rajtuk isten.
Akkor ott az álmok dőltek romokba
És a gyilkosok arca lett torz és otromba,
A cigányok ragadtak botot, ásót
vasvellát,
Utolsó véríg ment az összecsapás
Csekefalván.
Gyermekek sirása hangzék, mezítelen lányok futnak szanaszét.
futnának azok, de erős a csendőr marok, elragadja őket, maréknyi martalóc.
S fejnélküli asszony csecseiből
Nem csordul többé ki tej,
S aszott testű férfi testek hullanak
mint a legyek.
Sírva keres ételt a szemétből , kutyák elől a kis Petrovics Etel!
Ezerkilencszázhúszban a csendőrőrők nyertek. Csekefalván
Kétszáz cigányt kaptak puskavégre és hánytak kardra, késre,
csak egy tanúja volt az esetnek
Kalapos Kelemen a fanyűvő mester.
S rémülten nézte végig a cigány Asszonyok, s gyermekek, kálváriáját.
Hallotta fentről a varjak károgását,
Túl harsogva azok fent a halott gyermekek látványát.
S nem vette észre,
Hogy hátul már rég ott a vég.
Reggel fát vágni ment Kelemen, de délre kard döfte át szívét...
Átölelve az elötte fekvő fatörzsét
S lelke elhagyta emberi testét
Cigány város, cigány város,
Halálos gyilkosod lett,
Immár az értelmetlen emberi gyülőlet.
És a mai ember sem érti ésszel,
Hogyan lehetett Tanszilvániába Maroknyi Csendőrnek áldozata, kétszáz ártatlan lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése