1944 adventje

1944. Apám adventje

Szent napra virradt a decemberi naptár

Jégruhába öltözik a világ, 

Harmat cseppek lógnak le az ágakról, 

Adventkor jött meg apám  táborból, rongyokban, 

Valami lesoványodott gebe háton.

Szent ünnepen a gyertya fényre gyúl

Imára kulcsolódnak gyermek kezek,

Huszadik században 

Bekötött szemmel jár a szeretet!

A megégett s megfagyott ágakon emberi könnyek ringanak

Lövedéktől felszántott földeken

Már csak az asszonyszemek sírnak.

Békegalamb erre nem járt,

Félelem üli meg az ország határt, 

Apák s anyák fagyos földből

Körömmel kaparják a megfagyott burgonyát.

Imára szólít fel lelkünkben egy kisded sírása.

A szívek ablakában, hol csak a barmok hangja bőg

S távolból egy repülőgép rotorja felpörög

És megcsordul a könny.

Apám, még leül a székére kezében hegedű,

Szimfóniát szül a rengeteg nyűg

Lent Barcson a telepen

Ezerkilencszáznegyvennégyben,

Amikor megszületik advent este

Anyám kilencedik gyermeke,

És a szomszéd kutyája

Bele üvölt a hideg éjjelbe!

lehetetlen

Lehetetlen

 

Bármennyire tépem magam,

Bőröm, sötét barna marad.

Hiába kaparom, késsel, ollóval,

Lehetetlen fehérnek lennem uram!

Embernek szemében ember nem vagyok?

Valami megfelelési kényszer hajt Milord.

Hogy, kiáltsam égbe, hogy mitől vagyok különb?

Tudod, ahhoz túl magas nekem az ember építette küszöb.

Hogy, legyek tiszta a szemedbe nemzetem,

Ha abban hályog van,

Mert engem szeretni képtelen vagy,

Pedig, szeretlek én téged titokban,

Még, bánthatsz is nyíltan, vagy ahogy akarsz,

Szép arcodban bizalmatlanság van.

S megismerni téged hiába,

Kilátástalan!

Már tudom, valami más van a szívedbe,

Számunkra egy ismeretlen szó!

Ez csak a szemeteknek rideg pillantása!

Szeretni egymást nekünk, lehetetlen!

Sept 09 Essai

September 3, 2009 11:26 

 The Barcs Beash community today

 There is a strong sense of distance and an opposite sense of community between the oranges and the Muncans who speak essentially the same language.  Their self-definition is also based on this: they often define themselves relative to one another and to the other.  The Barcs believe that the term angelica was coined by the Muncsans.  They call themselves burrows, not gangrene, and they also call the Muncans a burrow.  On the other hand, women from Barnica in Alsószentmárton say that the Barcs are the Bees and they are the Sokac Gypsies.  Although the name Muncana is accepted, it is believed to have been invented by the Romanians (!).

 Although the old endogamous system of marriage relations, which can be said to be strict compared to today, has loosened today, there is still a strong sense of separation from other Gypsy groups among the Barcs.  Not only do they distinguish themselves from Romanian-speaking Muncans, but also from the Gaelic-speaking Gaelic or Colombian-speaking Gypsies, who call them Letters.

 The loosening of the old norms also characterizes the local community of the Gipsies of Barcs.  The settlement on Béke Street is still inhabited by a homogeneous Gypsy population, which, however, cannot be said to function as a community like the old Cam.  In the past, the Bees lived separately from the settlement, according to the standards of their own community.  Their own leader, the voivode, made the most important decisions affecting the community, but the opinion of the elders, respected and respected by others, also played a role.  The institution of the voivodeship disappeared in the mid-20th century.  The last voivode in Barcs was István Balogh (Goga) of the Csuga (Ciuga) genus.

 The Barcs administration made several attempts to integrate and "regulate" the Gypsy community. One of the most significant of these was the numbering of the Gypsies' huts in 1905.

 The 20th century brought about the demolition of huts and the construction of comfortable living quarters for Gypsies in every respect.  The Bees' extremely poor education rates also improved significantly from the 0% (!) Level before World War I.  However, the changes did not only have a positive effect.  The development of the manufacturing industry has diminished the need for gypsies and spoons for the Gypsies, thus reducing the power of traditional Bashi crafts and assimilating the power of the Gypsies to break up the traditional Gypsy community, abandon security practices and loosen moral standards.

 The community is still undergoing major changes.  They are getting closer to the non-Gypsy population in their way of life and values, and today they are also changing their language.  Older and middle-aged Barcs Gypsies use Hungarian as a second language besides their Bash mother tongue.  The young Bees, on the other hand, are native Hungarian speakers, and the Bees are spoken as a second language.  Many of the children understand, but no longer or only poorly speak the Bashi language.

 At the same time, the opposite is happening.  Beas intelligentsia, recognizing the significance of the changes that are happening today, try to preserve or teach the language and cultivate the culture within an organized framework.  Skillful and enthusiastic rural Gypsy people pass on the traditional beash crafts to the posterity, sometimes raising the art of wood carving and basket weaving to an artistic level.

Remény /cetli irodalom/

Az ajtó éjszaka itt is zárva van. Csend honol a támogatott lakhatásunkban mint mindig éjszakánként.

Valahol a hideg éjszakába, egy kutya ugat fel.  

Fázik kint a vackán a macskánk Misi is. Gondozónk, tesz vesz a papírok közt, munkája csendes de  én még ébren vagyok. Holnap a szociális központba covid-19 elleni oltást megkapjuk. Sajtót figyelve, drukkoltounk, hogy Pfizer legyen az oltóanyag, mert  talán ez a legjobb. A legjobb? Nem tudjuk. Kevés információval felpakolva, győzködjük egymást, "felveszem, én meg nem" között, ha az oltást felvesszük, akkor szabadok lehetünk rövid időn belül? 

Az okos Bácsik és Nénik kiáramló információi szerint, a nyájimmunitás akkor fog megjelenni, ha 5 millió hazánk fia beoltatja magát.. csak hogy kedv az volna, de a brüsszeli vakcinák gyatrán folydogálnak át a határonhozzánk. 

A szabadságról álmodunk. Van akinek azt jelenti a szabadság, hogy bármikor kimehet a faluba, onnan a könyvtárba, a boltba, vagy csak egyszerűen sétálni. 

" Gyuri! Jössz velünk sétálni?" Kérdezik az asszonyok. 

A fantáziám elkalandozik, és már látom magam ahogy Berzence utcáit járom, és keresem a régi vizimalmok romjait, át megyek a "vucselán", ami egy átjáró a Kossuth utca, és a Hosszú utca között. Élvezem a tavaszi napsütésben a gyümölcsfák virágainak illatát. Szilvafa, meggyfa  cseresznyefa, almafa, és nem utolsósorban akác virág. 

Gyerekek mosolyognak ránk. Hallom ahogy a Zsuzsink Neoton dalt énekel, és játék babáival hintázik a Mátyás utcai játszótér hintáján. 

De, egyszer csak az álom véget ér, és érzem a kinti fényekből a hajnalt. Kezdődik egy újnap, és talán február 18- án a második oltás után, becsoszog hozzánk is az intézmény elhagyási, és a látogatási tilalom, megszünésének hírét hozó jó öreg tündére, boldogságot varázsló pálcájával, a zárt kapura. Akkor mindegyikünk arcán újra mosoly lesz?