augusztus végén

Kattogva zakatol a napnak kereke fent az augusztusi égen,

A mi vonatunk rég el ment, elrohant az életünk mellett.

Sárral borított csizmájába

Korán kelt a reggel.

Mindent eső áztatott

Átmosott sok fát füvet bokrot,

Földnek éltető nedvet adott

És egy paraszt kint van a földeken

Hajnali ötórától, tesz vesz,

Körbe néz, -A termés idén jó lesz...

Elégedetten mosolyog a napra.

A jővőnk ott van ahol a teremtő keze

És hiszi, hogy kegyes lesz

Az isten velem van, mert hiszek benne.

Ujjong a természet

Végre jön az arany ősz,

És a család is nő, növekszik

Bővelkedik mint fán a gyümölcs,

És soha nem panaszkodik!

Mert Az ősz jó atyja lesz neki.

Pálinka lesz a gyümölcsből

Koccintunk az atyafival, legalább ötször,

És decemberben az ünnepek végén, 

Elhagyjuk ezt az esztendőt,

Mint "pillangó" lány, a hűtlen kérőt!

Most kinézek az ablakon, és

Tündér mesét látok,

Árvalány hajat kerget a szél

S ez az augusztus sokat igér.

Bennem felsír az elmúlás szele

rég volt itt a nyár kedves,

Elmúlt a csók, el múlt az ősz

Deres már a határ, s lám hóba burkolódzik a berzencei temető!