Nem merek beszélni

Láttalak gonosz, és most te állsz nyerésre!

Igazamról beszélni elötted nem merek mert,

Hátba támadsz, és  elnyeled bennem a jó embert is,

Azt, akiről mások a gonoszt hírdetik!

Dicséret az évnek

Még meleg a szeptember 

Fákra ráül a vörös október,

Rőt szákállát húzza a földön

S hidegre vált a kései ősz! 

Egy ebbel járok a fennsikon

Felordít egy farkas valahol

Sírva mozdul a levegő

Valahol távol a havason. 

Kutyám mellettem, 

Vadászni nincs kedve

Telet érez öreg csontja, 

Inkább leheveredne, s nem  csatangolna.

A termő földeken asszonyi dal szól

Kezei táncot járnak

Szölőhegyen, telík a kád,

És a hordó gyomra telik már!

Őszi táncdal, borral jár

Termő földjén, bizakodik a paraszt

Jó termést hoz majd a jövő év

S áld az isten, s áld az ember 

És megemelik kalapjukat,

Várva jobb sorukat.

Milyen lesz?

Milyen lesz neked ha én nem leszek?

Mikor oszladó felhők közt nézem öregedő kezed,

Amint ajkad izgalomig fokozodó legzésed közepette

Újra megtalálod eltünt testem atomi részecskéit, s nem létem szürke leheletét?

Tényleg milyen lesz nélkülem, mikor ajtód elött már nem állok?

Kezemben lopott rózsacsokorral,

És akkor ilyen lesz a boldogság majd azzal is?

Olyan lesz mint az összel hunyorgó nap?

Vagy az utolsót virágzó Sárgarózsa augusztusban!

Milyen lesz nélkülem a viruló táj

És milyen lesz az ősz

És a csobbanó nyár

Ha majd nem leszek

Jutok e majd eszedbe

Áz öleleled keresztem kedves

Oda kint a csendes temetőben.