2019. október 24., csütörtök
Nyúl és a káposzta esete
Erdő mélyén, élt egy nyúl,
Ki félénk volt egy kicsit,
És lágy agyú.
Mondtak rá már ilyet-olyat,
De más volt ő valójában.
Rafinált volt,
A minden hájjal
Megkent nyúl komája.
Igaz, volt egy gyengéje,
Friss káposzta, mellé répácska,
Hosszú és sárga,
És édes mint a málna.
Az ő fogának még a
Nyírfatörzse is puha volt,
De más fától sem rettent vissza,
Bátor volt mint maga a hód,
Főleg ha a fa, jó erős bükk törzs volt
Történt egy valaha, hogy
Tartozott a farkasnak,
három vödör káposztával,
Már két nyár óta, azon élt a nyúl család,
Mivel éhesek voltak, mind meg ették,
S onnantól, csak az éhkoppot nyelték.
Répát? Annak sem magját sem lelték,
Így hát, hosszúak voltak a téli esték.
Tartozni nem szeretett,
Gondolkodott is erősen,
Tartozását, hogyan rója le.
De a farkas nap mint nap,
Csak noszogatta, noszogatta,
A kis nyúl pedig,
Ahogy csak tudta,
Halogatta halogatta.
Gondolta, munkát kér az erdőben,
Magától a medvétől,
És mellé valamicske bért,
Havonta, egy kis kosár zöldség!
Sietett is az erdő felé, sebbel-lobbal,
Üzletet kötni a vén medve bával
Üdvözölte a mackót nagy vigyorral.
Elmondta neki, hogy olcsón melózna ,
Munka jöhet bármilyen,
Ő attól meg nem ijed.
Bérként egy kosár káposztát kérne havonta,
Fintorgott a medve, száját elhúzta,
Nem tettszett a felállás,
De a nyuszi csak folytatta.
Ha felségednek megfelelne,
Az árut, amit megtermelek,
Alapáron, nagykamattal értékesítheti
Nyeresége garantált,
Azt jó kis mézben mérik.
Gondolkodik a medve, mancsát nyújtja,
Isten uccse,
És megköttetett az évszázad boltja,
S Barátsága jeléül,
Egyszer-kétszer hátba veregette az aprócska nyulat.
Dolgoztatta a nyuszinkat rendesen,
Hogy az át vert kecske földjén
Jó káposztát termeljen.
Jaj, majdnem elfelejtettem megírni,
A munkája az volt,
Mivel csak a kertjében
Káposzta volt,
(Lila, fehér, zöld , és kelbimbó)
Azt kellet kapálgatni,
Míg nem szárad el a szeder bokor indája
Ki volt rendesen a nyuszika fehér kis popsija.
Dolgozott Ő egész nyáron,
Néha kuksolt a fa alatt, s káposzta levet rágott,
Annyit evett, hogy észre sem vette,
A medve kertjét mind le legelte.
Jött a medve ordít mint a sakál,
Keresi a nyulat hogy megverje,és jól ellássa a baját.
De a nyúl távol van már nagyon messze,
Mert egy tollas károgótóll tudta meg,
Hogy a medve és a farkas
A káposztaföldet a kecskétől,
Orvul elorozta,
És hogy szebb legyen a lakoma asztal,
A volt tulajt a farkas megzabálta.
Arra repült az erdő őre Bagoly Benő
Mondta a medvének,
"Loptad a földet, most nincsen káposztád,
Most már semmit sem ér a föld munkája,
Ostobán rábíztad a nyúlra,
És te nem dolgoztál ,
Nem maradt neked más a határban,
Mint egy két káposztatorzsa.
Majd a farkasnak jó hangosan,
Mert az nagyot hallott,
Tartozást a nyúl munkájával megfizette,
Mivel bért tőletek nem kapott,
Te meg farkas lompos, vén bozontos,
Többet nyertél ezen a bolton,
Mert kecske hús volt
A tányérodon
Sok sok vasárnapon,
Bizony mondom nektek,
Tolvaj a tolvajt, ha meg lopja,
Becsületet ne keressetek ottan,
Mert az egyik kutya , a másik eb,
Ezzel vége az én mesémnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése