A Kispocok meséje

Hallod-e kis ember
ülj ide mellém a kisszékre
mesélek valami szépet
figyelj rám gyermekem!

Hol volt hol nem volt,
Volt egyszer kis pocok aki olyan kicsi volt mi te!
Ahogy reggel felédredt, 

nagyon éhes lett.
Kiment az icike-picike földalatti
spájzába, 

Mert ott volt ám az igazi kicsiny kis hazája,
Jóízűen belakmározott
A tulajdonát (részben!!) képező sárgabarack lekvárból.
Amit anyukája tavaly  elrakott!

Leült az icike-picike székére,
Hogy megnyugodjon kavargó bendője,
És az állandóan éhes bendőt, alaposan megtömte!
Ahogy kifelé és körbe nézett,
A szeme megakadt a kertben egy kosár pirosló gyönyörűségen!
Egy csomó mosolygó epren!
Amint meglátta rögtön beleszeretett.
"Biztos a kis manók hozták nekem ajándékba". dőrzsölte össze kezecskéjét,

Hozta a kisszékét, s leült az apró pelenkás fenekére.
Fogta a kosár epret, s belakmározta mind

Ültébe, és néha fektében is.

Amikor eljött az éjszaka, fájni kezdett a pocakja

forgolódott az icike-picike ágyacskájába.
Sirdogált így is, sírdogált úgy is
Jőtt is az anyukája, hasát kenegette gyógyírral, csodazsírral, ezzel-azzal.

Dalt is dúdolt, közben, 

és a kis pocok, bevalotta, 

Hogy mit evett  egész nap.

(Hmm. Hosszú lehetett neki az éjszaka!)
Másnapra a az édesapja elmagyarázta neki:
"Mosatlanul ne egyél gyümölcsöt semmit, kisfiam,
Míg meg nem mostad a kezeidet
És a kerteknek, fáknak gyümölcseit!
De! Legfőképp, tarts mértéket,
mint anyu fiókjában a mérőszalag

Tudod! azzal, amivel az anyukád múltkor megmérte meg talpad!
Megis megkaptad nemrég  a jó meleg pamutzoknit."
Másnap diétára fogták a torkos pockot, 

Aki épp meleg gyógyteáját
iszogatott!
"alig aludt éjjel a szentem"- Szörnyülködött Anyja ahogy nézte, aggódott.

"Míg nem reggelre

meggyógyult tökéletesen"- Folytatta az Apja csendesen.

"Óvódába ma nem mehetsz -mondta később az orvosa a Bagoly néni, 

"Most itt ülsz mellettem
Kicsi fiam, nekem segítesz

Kukoricát morzsolsz velem,  Elmesélsz mindent nekem, 

Töviről- hegyire hogyan volt ez az eset!"