2024. május 26., vasárnap

A Kispocok meséje

Hallod-e kis ember
ülj ide mellém a kisszékre
mesélek valami szépet
figyelj rám gyermekem!

Hol volt hol nem volt,
Volt egyszer kis pocok aki olyan kicsi volt mi te!
Ahogy reggel felédredt, 
nagyon éhes lett.
Kiment az icike-picike földalatti
spájzába, 
Mert ott volt ám az igazi kicsiny kis hazája,
Jóízűen belakmározott
A tulajdonát (részben!!) képező sárgabarack lekvárból.
Amit anyukája tavaly  elrakott!

Leült az icike-picike székére,
Hogy megnyugodjon kavargó bendője,
És az állandóan éhes bendőt, alaposan megtömte!
Ahogy kifelé és körbe nézett,
A szeme megakadt a kertben egy kosár pirosló gyönyörűségen!
Egy csomó mosolygó epren!
Amint meglátta rögtön beleszeretett.
"Biztos a kis manók hozták nekem ajándékba". dőrzsölte össze kezecskéjét,

Hozta a kisszékét, s leült az apró pelenkás fenekére.
Fogta a kosár epret, s belakmározta mind
Ültébe, és néha fektében is.
Amikor eljött az éjszaka, fájni kezdett a pocakja
forgolódott az icike-picike ágyacskájába.
Sirdogált így is, sírdogált úgy is
Jőtt is az anyukája, hasát kenegette gyógyírral, csodazsírral, ezzel-azzal.

Dalt is dúdolt, közben, 
és a kis pocok, bevalotta, 
Hogy mit evett  egész nap.
(Hmm. Hosszú lehetett neki az éjszaka!)
Másnapra a az édesapja elmagyarázta neki:
"Mosatlanul ne egyél gyümölcsöt semmit, kisfiam,
Míg meg nem mostad a kezeidet
És a kerteknek, fáknak gyümölcseit!
De! Legfőképp, tarts mértéket,
mint anyu fiókjában a mérőszalag

Tudod! azzal, amivel az anyukád múltkor megmérte meg talpad!
Megis megkaptad nemrég  a jó meleg pamutzoknit."
Másnap diétára fogták a torkos pockot, 
Aki épp meleg gyógyteáját
iszogatott!
"alig aludt éjjel a szentem"- Szörnyülködött Anyja ahogy nézte, aggódott.
"Míg nem reggelre
meggyógyult tökéletesen"- Folytatta az Apja csendesen.
"Óvódába ma nem mehetsz -mondta később az orvosa a Bagoly néni, 

"Most itt ülsz mellettem
Kicsi fiam, nekem segítesz
Kukoricát morzsolsz velem,  Elmesélsz mindent nekem, 
Töviről- hegyire hogyan volt ez az eset!"







2024. május 25., szombat

Kis pillangó

Kis pillangó, kicsi pillém
szállj ide szépség mellém
repkedtél már eleget
mert már nem bírtad a szeptembert.

Kis galambom kis madaram
hallgasd meg ezt a bús dalt
szerelemet elhagytam
mert, idegen odújába vágytam.

Kicsi özikém, kicsi sutám
ittál e tiszta vízű patakból
abban  tiszta arany volt
amitől a csíkjaid aranyos felhő volt.





Szegény ember szegényember
nem adhattam pénzt neked
mert magam is szegény voltam
mert, én is ordítottam a farkasokkal!

Kicsi fiam azt álmodtam
azt álmodtam, hogy velem vagy
nem vagy bent az urnádba,
át sírt éjjeleken, vállamra szálltál 
bíborszín leányka hajaszálán.