A levél

-Jó napot kívánok! Magához küldtek. Ön lesz az én pszihiáterem?

- Jó napot magának is! Nem tudom. Kivel beszélek?

- Balog Vince  vagyok Budapest kilencedik kerületből. Az előttem lévő hivatalos elbocsátó papírból, olvasva az ügyiratszámom nullahetvenkettő törve kettőezerhuszonegy. Nem rég szabadultam a börtönből. Sopronkőhidán ültem 16 évet.

- Értem. Mindjárt megnézem a levelezésemet. Igen ez az. Látom az adatait.  Dr. Balogh Lídia vagyok, pszichiáter orvos.  Akkor a mai naptól az ön  pszichiátere vagyok... Látom a BNO kódjait, meg azt is, hogy miért ült!

Akkor jövőhéten jöjjön be szerdán délután kettőkor. Mik ezek a zajok maga körül?

- Egy utcáról hívom. Mobiltelefonról. Sok itt a nép, az autók, meg minden.

- Értem! Úgy nézem maga hatvannégy éves. Gyermektelen? igaz? Majd ezeket a részleteket megbeszéljük személyesen. Nem telefon téma.

- Szeretném elmondani, hogy maszkban fogok jönni önhöz.

- Nincs influenza járvány!

- Tudom, de van egy kis probléma a megjelenésemmel!

- Az nem probléma. Már láttam ilyen-olyan embert a praxisom során. Nem baj jöjjön csak nyugodtan. 

- De tudja, az arcom rettentően csúnya. Ötévvel ezelött sósavat löttyintettek az arcomba a börtönbe. A sav egészen a csontomig mart. Fél szám és az arcom hiányzik. Próbálták plasztikázni. de nem sok sikerrel. Ezért beszélek alig érhetően,

és ami még kellemetlen, még a mai napig is gennyedzik, és nagyon rossz a szagom e miatt. Ezért fedem le maszkkal.

- Nem baj csak jöjjön el. A címem...

- Meg van a címe, és köszönök mindent!

Akkor jövőhét kedd. vissz hallásra!

Csak hamar egy parkbs ért emberünk ahol

emberek és gyerekek játszottak. Gyönyörű

kora nyári nap volt.

" Istenem, de soká lesz jövő kedd. Hol alszom ma este? Még jó hogy a táskám itt van velem, az jó lesz a fejem alá. 

Meg kéne fürdenem valahol. de hol?

nem messze a játszótérrel láttam egy patakot majd ott meg fürdők benne." elindult. Az emberek félve tértek ki az útjából. Hallotta amikor ijedten róla beszéltek, és szörnyek nevezték.

leült a vízpartjára, és komótosan vetkőzni kezdett. Ruhája koszos volt, és büdös is. 

belelépett a vízbe, és egy kisdarab szappannal neki állt fürdeni. 

kisvártatva oda ért két rendőr aki kiparancsolta Vincét a folyóból, és rá parancsoltak, hogy öltözzön fel, és szedje elő a papírjait.

- De Biztos Urak, csak megfürödtem  mert kéthete nem láttam vizet.

- Kérem a személyi igazolványát. És különben is miért van álarc az arcán. 

- Ezért! " és leszedte arcáról a műanyag álarcot. A rendőrök, meg az egy két bámészkodó visszahőköltek. 

" - Tegye vissza ember az az ízét. hol lakik?

,- Az utcán. Nincs otthonom. Ma akarok a hajléktalan szállóban menni Uram, utána keresek munkát magamnak.

- Elvisszük oda, és bejelentkezik oda. Tessék itt az Igazolványa. Szálljon be a kocsiba."  Mire a szállóra értek a bűz kegyetlen volt az autóba.

" - Kiszállni! Megérkeztünk. Kollégáink regisztrálja magát a  szálló címén. Tegye magát rendbe, és egyen valamit. Viszontlátásra!"

Azon az éjszakán  fából és téglából épített szálláson tűz ütött ki. egy hajléktalan részegen rágyújrott. Füst borított el mindent.

Vince ahogy tudott, segített a katasztrófavédelmiseknek. Főleg azokon, akik bent ragadtak a tűzbe. Hiába utasították ,hogy álljon a kordon mögé, rövid idő alatt, öt embert mentett ki   köztük az éjszakás fiatalembert is, aki az- nap szolgálatban volt. 

 Másnap, mikor  reggel a boncsegéd a város temetőjének a  hűtőjéből kihúzta a fémtepsit, csak egy megégett emberi maradványt látott, akinek

az arcára olvadt valamiféle műanyag.

- Azt mondják, hogy sok embert mentett ki a tűzből...csóró ember!

- Hát igen. Szerintem megégett a tüdeje.

Mikor levetköztették, és iratait keresve,

zsebébe egy levelet találtak, ami csodák csodájára majdnem épen maradt, és cirádás betüvel rá volt írva:

Dr. Balogh Lídia Pszichiáter asszonynak

Budapest, és a címe! A levél így kezdődött,

Drága Leányom!...