Csillag szemű juhászom, meséim főhőse
Itt hagytál. Mert menned kellett,
menned kellett, mert angyalok vártak téged,
Lelkek lovain mentél másvilágra
S kislányod itt hagytad
E kegyetlen világnak,
Ahol az érdekek nyelvén beszél az ember
Gyermeki álmait összetöri a valóság
Társa lesz a bánat a könny, s sok más.
Keresi majd a társát
Az olyat mint az édesapját?
Aki hütlenül beállt angyalkának
Vagy hátat fordított szerető
Öregapjának, akinek zuhatag könnyeit a száraz homok szívja,
És csontos ujjai a szíved nyomát kutatja.
Most már látom, hogy a halál oldalán keresel kutatodsz, és én hatvan évesen
S kiraklak álmaim mozaikjából.
Összerakom képed, mint egy kopott bűvőskockát,
Mert azok az élénk színű darabok Maradtak meg nekem gyermekem!