Orsós György: Kontrasztok
Két hét után, amikor az önkéntes karanténomnak vége volt, alig vártam, hogy lemehessek a parkban, egy kicsit levegőzni. És a kései napfény ízét magamba szívtam. Mellettem lévő másik padon, az alábbi párbeszédre lettem figyelmes.
- Te kivagy? Akarsz tőlem valamit?
- semmit.
- Miért ültél ide mellém?
- Csak.
- Csak? Miért? Mit akarsz tőlem ?
- Mondjuk, hogy beszélgetni szeretnék valamiről, rólad mondjuk! Érdekes vagy!
- Jól van! Beszélgessünk. Mit jelent az hogy érdekes?
- Te sérült vagy?
- Az mit jelent?
- Hát hogy ott fent, ott a fejednél, bajok vannak?
- Nincs semmi bajom a fejemmel. Anyukám azt mondta én vagyok a legszebb fiú. Tanító bácsi meg azt mondta, hogy engem sok mindenre meglehet tanítani, mert okos vagyok.
- Akkor sok mindent megértesz?
- Igen! Például azt, ha rám szólnak, hogy csináljak rendet a szobámba, akkor elrakom a játékaimat, és felsöprök, és kitakarítok.
- Az jó. mert én nekem, ha szólnak, én megvonom a vállam és azt mondom, hogy majd anyám megcsinálja!
- Az akkor ugye nem jó? Nekem az öröm az, ha jön az anyukám és megdicsér, hogy milyen ügyes vagyok.
- Á, az fárasztó. Unalmas! Nálunk mindent az Anyu csinál, én és Apu megjavítjuk a járgányunkat, az jelenti nekünk a kikapcsolódást, és utána jót autózunk, eszünk, kólázunk. Apu sört iszik.
- Én is eszek finomat, amikor anyuval közösen sütünk almás pitét. Akkor nagyon ügyes vagyok, mert az almareszeléket én ízesítem. A sütésnél is segítek. Utána, ha végzünk, akkor meg sokat játszunk apuval, és anyuval. Apuval focizunk és tengózunk.
- Az semmi. Én legtöbbször az Árkádba megyek gépezni, és a fiúkkal a játékterembe. Te tudod mi az?
- Nem.
- Látod, ezért vagy te lemaradva tőlünk normálisoktól, ezért vagy te sérült.
- Nem baj. De szeretnek így is, az Anyukám és az Apukám is. / Sír/
- Jól van! Mennem kell, majd lesz valahogy. Neked lesz családod, ha megnősz?
- Már nagy vagyok, és már van családom. Anyukám Apukám meg a Nagyi.
- Hány éves vagy?
- Húsz éves vagyok. Down-szindrómás. Anyukám mondta. És te hány éves vagy?
- Tizenhat.
Telefon
- Halló. Itt vagy még? Akadozik a vonal...
- Tudom ez a kurva zsinór rövid és én kitekert felsőtesttel ülök az ágyamon, hogy telefonálgassak így neked.
- Te, hallod kapitányom, mit szólnál ahhoz, ha kiruccannánk, egy jót enni, és inni a csámpásba.
- Benne vagyok, csak egy kicsit rendbe szedem magam.
- Te, figyelj ki volt az a nő ma reggel aki tőletek jött ki? Sárga felsőbe volt és fehér szoknyába.
- Az asszony barátnője jó nagy darab nő. Miért kérded?
- Mert múltkor két rendőrrel volt. Le volt bilincselve. Épp a kocsijukhoz cipelték. És tudod pont ez a ruha volt rajta. Tényleg ismered Őt?
- Persze a feleségem barátnője, de szerintem az a múltkori csaj a rendőrökkel, nem ő volt, csak a véletlen műve hogy egy forma volt a ruhájuk.
- Pedig ha mondom, a te neved mondta, hogy vigyék tehozzád, mert te igazolod az egésznapját.
- Honnan veszed ezt a marhaságot?
- Ez nem marhaság, mert pont akkor szálltam ki a kocsimból, és mint tudod barátom, te pont majdnem szembe laksz velem. Ez pedig akit ma reggel láttam, ugyan az a nő volt.
- Mondom, hogy csak beugrott hozzánk, hogy az asszonnyal beszéljen, aki épp a fodrászhoz ment, valami pénz téma volt. Nem figyeltem, mert mással voltam elfoglalva.
- És mivel, hogy a másik nődet felhívd? Ugyan engem nem versz át.
- Nem is akarlak. Jó! Jó ! A Jolán igaz, létezik, az a sárgaruhás nőhöz semmi közöm nincs.
- Pedig ha jó látom, most száll ki a kocsijából, egy Mercédeszből. Te kérdezhetnénk valami bizalmasat.
- kérdezz!
- Az asszonykád megtalálta a nyertes lottószelvényt? Mert az én feleségemnek mondta, hogy ötöse van, ha jól emlékszik? És, hogy elkajtatta azt valahová!
- Meg találta a szekrényébe, de csak hármasa volt. Mindig azzal az állandó számmal játszik. Tudod hogy van ez. Évek óta ugyanazokkal a számokkal játszik, na várj csak, a hármas, huszonkettes , a harmincnyolcas, negyvenegyes, negyvenötössel, és hatvanassal.
- Akkor téged jól át vert. Két milliárdot tegnap felvett a sárga ruhásnővel.
- honnan veszed ezt az agyrémet. Hiszen ki sem mozdult otthonról, csak a sárga ruhás nővel volt, ha jól emlékszem Mariska volt a neve, tegnap a városban, de délutánra már otthon is volt.
- Honnan, honnan! Ott dolgozom a Szerencse Játéknál. Mi mindenről tudunk, ki mikor mennyit nyert.
Bár ez hat pecsétes titok, mert ha kiderül, hogy elpofáztam neked, nekem lőttek. A rendőrök lesittelnek. Úgy hogy hallgass, ha megkérhetlek rá.
Amúgy meg a problémád meg lesz oldva, mert a pénzből, te nem kapsz egy fityinget sem.
- Azt nem hiszem, mert ha leteszed a telefont, abban a szentpillanatban felhívom az ügyeletet, hogy információkat szolgáltattál ki a nyereményt illetően nekem az országos Rendőr Főkapitánynak. Nekem fognak hinni.
- Azt nem hiszem, az ajtód előtt a megoldás. Én Nyertem. Pá.
(kicsapódik az ajtó és a sárga ruhás nő egy pisztolyból, golyózáport zúdít az ágyon fekvő férfira.)
- Ha most élnél, látnád hogy ki az igazi sárga ruhás nő, te balek. A legjobb haverod. Én voltam a vonal túlsó végén. A feleségeddel terveltük ki az egészet. Ezt megszívtad.
-