Még esőben jajdul a "Cigányerdőnek" öreg fája
Meleggel dicséri a berzencei várat,
S még utoljára koppant a fán a harkály
És viharos csók csattan az erdő arcán.
És vigyorog az égalján mint a festettszájú nő
Aki Sunyin lopakodik be, mint a sötét fekete felhő.
Éjszakára deret szór a fűre
És íme Szeptember, egy forró nyarat gyűrt le.
Még sétálok a fák alatt, jól esik a park csendes zaja,
A kertek virágai nekem nyilnak illatoznak.
Már hajnal van!
A gesztenye fáról egy barna golyócska
Koppanva leesik,
Lassan aláhull a sárga falevél is, és a dér ráesik.
Ahogy a házamhoz èrek, Kutyám megismer
Megriadok, ahogy kezemhez èr kajlafüle.
Otthon vagyok, az ábránd még hajt
S távolból hallatszik egy mozdony füttye utána pöfögő zajt csap, és a hajnal világgá súgja, jó reggelt újra.