Utolsó szó jogán, elötted állok lesütött szemmel
Átkaimat nem sorolom ellened,
Oh! Világ! Nem érzem a szereteted,
Messze szállt az, mint a lepke?
Bűnöm meghatározhatatlan halmaz
Az életemben, az emberséged egy odadobott pénz darab!
Százszor újra kezdett életem.
Távolról jővö viharral, asszonyi éhkoppok,
Kifordult férfi tévelygések
Pénzeszsákkal agyon nyomott
Koszos gyermek életek
Népírtással vádolt
Politikus agyak, becsületért mellett
Döngetnek, és Jézust kiáltanak,
Nyomorúságukon fekszik egy nagy darab zsíros has!
S nem hiszed már el, hogy léted jobb irányba tart.
Könnyes szemeket a telep homokvihara szárít,
Csufondáros lánykacajjal, sívit
És hörgés hallik, lentről, mélyről,
S földre roggyan alatta a millió rongyosra járt kis cipellő a jövő generáció.
Itt állok utolsó szó jogán előtted uram,
Szabadíts meg a gonosztól,
Add Uram, hogy mától , holnaptól,
Szebbek legyenek, a gyermekisorsok!