fenyőfám alá

Ajtómon kopog a karácsony,

Ajándék szavad várom,

S várom, hogy belépjen a fény,

Amit elhoz egy jó tündér.

Hozz valami mesébe illő álmot, 

S harangszót, csilingelő gyermek kacajt, 

Oh, mind gyertek! Vagy, tudod mit? Hozd magaddal a télapót is!

Vagy jöjj te, ujjászülető megváltó!

Szűz Mária elhaló imájában

Kisfiú csendes kérő szavával

És egy kislány rácsodálkozó pillantásával,

Jöjj el  ó karácsony ünnepe,

Békíts meg milliónyi hadrendbe állított lelket!

Dalban örüljön szellemed,

S békesség áldja meg a szent ünneped!  Ember!

Elképzelés

Mikor egy lány mosolyával

Megfürödesz a nap folyójában,

Arcodon a fiatalság reménye

Ha jól emlékszem, szép voltál Akkor kisgyermeknek!

Mamár öreg bácsikaként tekintsz fel az égre

Látod? Ott találkozunk majd barátom ha vége lesz!

Tudod, a jó isten adott nekünk hosszú éveket.

Mi lett veled öreg barátom, 

Várod  már az éjszakai vonatod?

Hja, akkor nem törödtünk az évekkel

Pazaroltunk, habzsoltuk, az életet

Diszkó zenére roptuk és a csajokat lestük,

Szívtuk a cigit  es az esőtől, csuromvizesek lettünk.

De jó volt akkor nekünk,

Mert a nap alatt ott volt a helyünk.

Ma már nem bánom azt az időt

Mert szép volt veled, emlékezetes, és nemes!

Velünk öregedtél meg barátom 

Bencsik Imre, te a kis lelenc. 

És most hogy nem látom arcodat.

Csak elképzelni tudlak, az idő fátyla alatt,

Látok  egy öreg bácsikát, 

Akit körbe vesz pár unoka, 

Látlak téged Bencsik Imre, a boldog nagyapát!

S magamat kis gyerekként, amint csodállak, s közben majszolom az ajándék cukorkát,

Amit eldugtam akkor a párnám alatt.