Vers Hazámnak

 Cigányt köptél? Boldog vagy?

 Vagy zsidót versz? Hős a tetted!

Buzizol és kommunistázol,

 És haza mászol a kocsmádból.

Történelmed nem tanított?

Őselődöd fajgyűlölettel nem foglalkozott?

Nagyjaid, amit megteremtett a hazádnak,

Te elherdáltad világ csúfjára.

Büszke lehetsz, hogy mire is, 

Fehérbőr színedre? Vagy lehetőségeidre? 

Hisz abból csak, annyit szereztél magadnak,

Melyből téves történelmi ítéleteid

 Dagadnak.

Ne hidd, hogy innen jó lenni magyarnak,

 Amikor a világ ítél, kiélezett pallosra,

Politikád csak arcul köpés, és nagy hatalmi kiszolgálás,

Fosztod néped, átkozod zsidót, buzit,

Cigányt a bugrist..

                                                        -2-

Büszke lehetsz fiaidra,

 S Ormánságodra,

Adtál pofont te a Magyarjaidnak  is,

És ha már az utolsó is elment, ország atyánk

Kit fogsz kies országodba siratni, 

Hazám?

Hogy elhagyjam országod?

 Lesöpörjem az 

Út porát szétszakadt 

Nadrágomról,

Nyelved elfelejtsem? Tanuljak idegen szót, 

S kezdjek mást,

Jó terv csak az a bökkenő

 Hogy az imént lettem hatvankettő.

Nem az időt sajnálom, hazám,

Csak mert kínoztál, és cigányoztál….

Tudásomat és javaimat, mit tőled kaptam, 

Végrehajtóval végrehajtottad azt,

De büszkeségem és értelmem nem lett a tied sohasem,

De, valami maradt bennem szerintem,

Nem más, mint az irántad érzett

Kiolthatatlan hazaszeretetet!

Ticá lu Peti 4-ik meséje: A kis Galacsinhajtó bogár

                                                                              A galacsinhajtó bogár.

                                                                               Ticá lu Peti meséje

"Ez a kis bogár jobban bírja a kiképzést gyerekek, mint én fiatal koromba."

- A következő mesém a kitartásról szól.- 

Nos! Élt a forró vidéken egy icipici bogárka.

Szomszédjai nagyszájúak és kötekedőek voltak, akik arra jártak mindenkibe belekötöttek. Igaz, még kicsi volt a fényes szárnyú kis galacsint hajtó bogarunk, hogy szembe szálljon a nálánál idősebb, erős3bb.bogarakkal,

de anyja, megígérte, ha majd felnő, akkor beállhat dolgozni, és összemérheti az erejét a többi bogárrál.De, előre bocsájtotta, hogy nem lesz az könnyű munka. Hosszan figyelte a kisbogár a nála kicsit nagyobb, erősebb bogarakat, amint túrják a trágyadombot, és estére vizes pocsolyába megfürödve, hancúroztak, nevettek. "Jó napjuk lehetet" gondolta a kis bogár. És szomorúan lesétált a dombocskájáról. 

Elérkezett az este, lefeküdt, és csak hamar elaludt. Másnap mikor szülei elindultak galacsint felgörgetni a hegyre, ő is elindul a szülei után, mert ezen az  éjszakán eltökélte magában, hogy a galacsint ő is fel fogja görgetni. Amikor a hegyhez ért, látta, hogy a galacsint, a hegy aljában, összegyűjtötték úgy, hogy a hátsó lábukkal felfelé tudják görgetni a hegyen, a mikor fel- vitték a felnőttek a galacsint, a hegy lassan kezdett hízni, ijesztő óriás lett belőle. Hogy mi volt az értelme, a kicsi bogár nem értette. Hát gyerekek, fogta magát a bogárka és összeszedett annyi galacsint, amennyit a kicsi lába, és ereje elbírt. Szépen neki látott a hegynek. Görgette a galacsint. Épphogy elkezdte, és ahogy elindult, a golyó nagyobb lett, egyre nőtt.

Kicsi bogárka, összeszorította fogát, és neki veselkedett. Tett két lépést, a fiatal bogár csapat, elkezdtek  gúnyolódni a csúfolódni. És ez igy ment hetekig. Fáradtan csalódottan érkezett haza, Szülei meg mosdatták és megetették a kis bogarat. Úgy ám, nekik is megkell tanulni, a tisztálkodás folyamatát. Nagyon is jól tudták, hogy a legkisebb csemete napok óta a kicsi, kis galacsint akar felvinni a hegy tetejére. Nem szidták meg, nem is porolták meg a nadrágját, hanem csak mosolyogtak, és a csúfolódó gyerek társaságot szigorúan féken tartották. 

Volt egy jó barátja, aki még nála is kissebb volt. a hét pöttyével a kiska

tica. Fürge és vidám volt. Szeretett a domb mellett lakni, mert ot

t a növények levelei alatt sok kis tetűcske várta. miután jól lakott

elment barátjához hogy egykicsit játszhassanak. 

Mikor meg látta a bogárkát, nagyot nevetett, ugyanis az látta, hogy egy hatalmas galacsint hajt felfelé a hagyen.

- Na, ha elbírod, és feltudod vinni a hegy csúcsára. akkor eljösz hozzám, és jót eszük a levél tevekből. - nevetett a pöttyős barátja.

Bátságosan hátba veregette, oda repült

a hegy lábához, és együttérzően nyögdécselni kezdett, mintha segítene ezzel neki.

- Ne, már barátom! ne csináld ezt.

Ezt a golyót meg fel fogom vinni a csúcsra. - mondta, és elkezdte a galacsint, minden erejét összeszedve lábaival felfelé görgetni.

Alig ment néhány centimétert, egy nagy szörős cincogó állat belerúgott

a galacsinba,  a meglepett  bogár csak annyit dadogott.

-  Jaj anyám! - a szét rombolt galacsingolyót darabokba

látta meg a földön. sírásra húzta a száját.

A katica úgy megijedt, hogy egy lapulevél alá repült. Az egér koma, meg (mert ugye ő volt az), hangosan kacagott  a pajtánál.  

A mi bogárkánk

újra fogta magát, és újra építette a golyócskáját, és elidult a hegyoldalnak.

Épp a közepe felé tartott amikor egy gömbölyű óriás valami kiütötte a lába alól a golyót, és egy kisméretű ember, majdnem eltaposta, alíg tudott félre ugrani. 

Miután ujjá alkotta a golyócskát, körül nézett, és újra nekiindult a fadarabtól, ahol a kiindulásai rendszerint megtörténtek.

Derekasan újra neki vágott az útnak.

ahogy maga mögött hengergette a galacsint, ézerezte, hogy fárad. Kicsit megállt, szuszogott, és erőt vett magán, és újra megindult terhével. Már néhány lépés volt hátra a csúcshoz, amikor egy galamb szárnyának suhogása újra ki billentette a galacsint a lába alól, és az legurult sebesen.

A kis bogár kicsit elkeseredett, és egy pillanatra úgy gondolta, fel kéne adni.

- Hát hallod, én semmi pénzért nem görgetném az a büdös golyót a hegynek. Úgysem érsz fel oda. gyenge vagy! Hihi- csúfolkodott egy cicér gyerek.

A bogárka újra nekiveselkedett, és azt gondolta magába, " csak azért is felgörgetem a golyót" 

Neki veselkedett, és a fülébe azt halotta, "gyenge, kicsi vagy!"

Mikor felért a hegyre, csak egy pillanatra megállt, és abba a szent pillanatba, a galacsin legurult a hegy túloldarára, és eltünik egy vizzel teli gödörbe. 

- Pedig azt akartam, hogy a hegy

elfogadja a golyómat. Neki akartam ajándékozni! -

Szomorúan, lenézett a kis fadarabra, ami egy pillanatra megtartotta a galacsint, és elindult lassan lefelé a hegyről.