Anyám

Hol vagy anyám?

Talán rejtekedben sírsz?

Mert  már rég elment apám?

Már nem kiabálsz velem, nem húzod kezem

Hogy iskolába menjek, 

Nem teszel boldogan, a tél idején

Kopott lukas cipőt a priccsem alá,

S többé nem főződ meg 

Azt a lopott kacsát,

Amit éjjel hozott a bátyám!

Anyám, te soha nem panaszkodtál senkinek sem

Ha nem volt pénzed, 

Csírke ólat tisztitani mentél csendben,

De estére már ott gőzölgött a  krumpli leves a sparhelten ,

S nekem fújtad hűtödted keverted..!

Anyám, miért álltál mosónénak  a halál oldalára? 

Nem volt elég húsz évig a Maris asszonyságnál? 

Miért nem élsz most, görnyeszted hátad, a szomszéd vájogán?

Mér, nem versz meg újra s újra engem

A kölyködet, az engedetlent! 

Hiszen, most keresztelen földsírodon,

Csak egy árva kankalin kesereg,

Engem a hontalant, az éjemben, 

Már csak a dalod ringat el  csendesen.

valaki csendben imátkozott értem

Valaki csendben imádkozott értem! 

Ablakom alatt elment valaki

Meghalt apám kopogott az ajtón?  

Letett valamit..Talán a szennytől Bemocskolt gondolatom rongyait?

Nem az volt hanem egy kopott hegedű

Amit életét végig siratva

Megett a nyű! Óh Uram

Mért nem vettem észre, hogy 

Valami fájt bennem, és csak én üvöltök?

Sakállal sírom át az esztendőm..

Bőg velem a vihar kint a fák alatt,

S belül bennem valami meghasad!

Valaha nyár volt a szívembe,

Most fagyott a hó, és süvít ő,  

és pelyhekben lehull a kertemben!

Most fáj a fejem! Talán, mert más idők jönnek...

Félelem gyötri mélyen ülő szemem

Torkomba szorúl a múlt büne

Ejszakáim ferde kicsapongásai

Jajgató szűzek sikongatásai

Vének csóváló pillantásai

Hova lett az ekölcseim egyenes vonásai?

És értetlenűl bámul rám  az asszonyok kisírt szemei!

Lágy szellővel röppen egy árnyék,

Valaki megérínti a vállam.

Szomorú szememre könnyek köde száll,

Belül ordított bennem a kín! Úgy ám!

Húztam egész nap a törhetetlen igám , 

Ő hívott hogy vigasztaljon,  

Jó szót mondjon nékem,

S nem vettem észre, 

Pont akkor, akkor éppen, 

Mikor ott! villámlott a kék égen,

Valaki csenben imátkozott értem!

Dél-Somogyi Őszi áhitat

Dél-Somogyi őszi áhitat

Arany színével, berobban az ősz,
sárguló, hulló levelein járom az erdőt,
szőlőmustot iszok a hegyen
s hallgatom ahogy a szél zenél mellettem.

Még fog a nap,  melegit szelíden
az eol nekem muzsikál, 

egy traktor távolból fel bőg már.
Kel a rétestészta az asztallapján

Szenét hallgat nene, és az unokám.

Nagy hordóba tapossa a szölőt a falu apraja nagyja,
lakoma készül, szombaton házasodik a szomszédék  Varga Janija.

Estelfelé ledobja rabláncát a nap
a juhokat is lassacskán behajtják
egy duda feljajdul, nótája lassú,
És a szép csillagos ég jó éjt kiván egymásnak, a mező, és falu,

a kocsma még egykicsit hangos, táncol s dalol a nép,
Lassacskán az öreg zenész is haza
tér.

És a kutyák hangos beszédét is
lecsendesíti  az délsomogyi hideg éj.